-
1 ἀλαζονεία
ἀλαζονεία, ἡ, das Wesen u. Betragen des ἀλαζών, Prahlerei, Betrügerei, nach Plat. Def. ἕξις προςποιητικὴ ἀγαϑῶν μὴ ὑπαρχόντων; vgl. Theophr. Ch. 23; Arist. rhet. 1, 6 τὸ ἀλλότρια ἑαυτοῦ φάσκειν ἀλαζονείας; Aesch. ἀλαζονεία καὶ κόμπος τοῦ ψηφίσματος 3, 237; vgl. 101; im plur. ἀλαζονείαις χρῆσϑαι Isocr. 12, 20; Plat. verb. es mit ὕβρις Phaedr. 253 e; mit ψεῦδος Gorg. 525 a; auch von Saiten, die zu stark ansprechen, ἐξάρνησις καὶ ἀλ. χορδῶν Rep. VII, 531 b; dgl. Ar. Equ. 900 Ran. 917; öfter Pol. u. Sp.
-
2 οἴημα
A opinion, D.C.Fr.12.8(pl.).II selfconceit,οἴ. καὶ τῦφος Plu.2.39d
; οἴ. καὶ ἀλαζονεία ib.43b. -
3 κόμπος
κόμπος, ὁ, Lärm, Geräusch, Rasseln; bes. von zwei aneinanderschlagenden Körpern, wie es entsteht, wenn der Eber seine Zähne segt oder wetzt, Il. 11, 416. 12, 149; vom Gestampf der Tanzenden, Od. 8, 380; übh. S cha ll, Klang. – Gew. übertr., die Prahlerei, das Groß sprechen; ὁ κόμπος οὐ κατ' ἄνϑρωπον φρονεῖ Aesch. Spt. 407, öfter; Ζεὺς γὰρ. μεγάλης γλώσσης κόμπους ὑπερεχϑαίρει Soph. Ant. 127; τόδ' οὐ κόμπῳ λέγω Eur. Hel. 400, öfter; – auch τοιόςδ' ὁ κόμπος τῆς ἀληϑείας γέμων οὐκ αἰσχρός, Aesch. Ag. 599; u. so im guten Sinne, das Rühmen, Soph. Ai. 96; Pind. κόμπον τὸν ἐοικότα ἀοιδᾷ κιρνάμεν, Ruhm, Lob, I. 4, 26; ἀγάνορα κόμπον φέρειν 1, 43, vgl. N. 8, 49. – In Prosa, ὅρα μὴ μάτην κόμπος ὁ λόγος οὗτος εἰρημένος εἴη Her. 7, 103; καὶ ἀλαζονεία Aesch. 3, 237; πλούτῳ δὲ ἔργου μᾶλλον ἢ λόγου κόμπῳ χρώμεϑα Thuc. 2, 40; Plut. u. a. Sp.
-
4 ὕβρις
ὕβρις, εως, ἡ (ὑπέρ), das Hinausgehen über das rechte Maaß, also übermüthige Gewaltthätigkeit, jede Verletzung göttlicher und menschlicher Rechte, die aus gesetzloser Uebergewalt, aus übertriebenem Kraftgefühl (z. B. οἱ δ' ὕβρει εἴξαντες, ἐπισπόμενοι μένεϊ σφῷ Od. 14, 262), oder aus dem Uebergewichte sinnlicher Triebe, auch aus Trunkenheit entspringt; Hom. in der Od. von dem gewaltthätigen Frevel der Freier, die des abwesenden Odysseus Vermögen verschwelgen, vgl. 1, 368. 4, 321. 627; μνηστήρων, τῶν ὕβρις τε βίη τε σιδήρεον οὐρανὸν ἵκει, 15, 329; Ggstz ist εὐνομίη, 17, 487; u. δίκη, Hes. O. 215; – Mißhandlung, Il. 1, 203. 214; auch im plur., übermüthige Handlungen; Pind. nennt personificirt Ὕβριν Κόρου ματέρα ϑρασύμυϑον, Ol. 13, 10, u. vrbdt ὕβρις νιν ὦρσεν εἰς αὐάταν, P. 2, 28; auch κνωδάλων ὕβριν ὀρϑίαν ὁρῶν, ἄμυνεν, P. 10, 36; N. 1, 50; Tragg.; Eur. Hipp. 474 sagt λῆξον δ' ὑβρίζουσ'· οὐ γὰρ ἄλλο πλὴν ὕβρις τάδ' ἐστί, κρείσσω δαιμόνων εἶναι ϑέλειν; ὕβρεις ὑβρίζειν, Herc. Fur. 741 Bacch. 247; ὕβρεως ἄποινα κἀϑέων φρονημάτων, Aesch. Pers. 794; δυσσεβίας μὲν ὕβρις τέκος, Eum. 506, u. öfter; ταῦτ' οὐχ ὕβρις ἐστί; Ar. Nubb. 1281; καὶ ὀλιγωρίη, Her. 1, 106. – Uebh. Ggstz von σωφροσύνη, wie Xen. Cyr. 8, 4, 14; bes. Zügellosigkeit in sinnlichen Begierden, Ausgelassenheit; dah. auch Entehrung, Schändung, Nothzucht u. Unzucht übh., bes. ὕβρεις παίδων, Knabenschändung, Isocr. 4, 114, wie αἱ τῶν γυναικῶν ὕβρεις, Pol. 6, 8, 5, stuprum; vgl. γυναῖκας ἐλευϑέρας δεῦρ' ἤγαγεν ἐφ' ὕβρει, Dem. 19, 309; ἐφ' ὕβρει μισϑοῦσϑαί τινα, Aesch. 1, 88; τὴν τοῦ σώματος ὕβριν πεπρακώς, 1, 188; worauf sich ὁ ὕβρεως νόμος bezieht, 1, 15, der aber auch allgemeiner jede gesetzwidrige, willkürliche, entehrende Behandlung eines freien Bürgers betrifft; nach Plat. def. 415 e ὕβρις ἀδικία πρὸς ἀτιμίαν φέρουσα; mit ἀλαζονεία vrbdn, Phaedr. 253 e; καὶ τρυφή, Gorg. 525 a; καὶ ἀκολασία, Rep. III, 403 a; καὶ ἀναρχία, VIII, 560 e; Ggstz εὐνομία, Soph. 216 b; ὕβρεως γραφή u. δίκη, Injurienklage, Oratt.; vgl. z. B. Dem. 21, 47, wo das Gesetz angeführt ist; καὶ ἀδικίαι, Pol. 10, 37, 8; ὕβρεις καὶ παρανομίαι, 11, 6, 7. – Von Thieren, Ausgelassenheit, Wildheit, Her. 1, 189; καὶ σκίρτημα, Ael. H. A. 11, 18; auch von leblosen Dingen, οἴνου ὕβρις, das Gähren und Brausen des Weins, Ael. – Hes. O. 193 ist es als adj. mit ἀνήρ gebraucht = ὑβριστής, dem δίκαιος u. ἀγαϑός entggstzt.
-
5 ὑφίστημι
A : [tense] aor. ὑπέστησα, [dialect] Dor.ὑπέστᾱσα Pi.O.8.26
:—Causal, place or set under, ὑποστήσαντες [τῷ χαλκηΐῳ] τρεῖς κολοσσούς having set them under it, to support it, Hdt.4.152;ὑ. προθύρῳ κίονας Pi.O.6.1
: metaph., χώραν ὑπέστᾱσε ξένοις κίονα ib.8.26: without dat., τρεῖς σταυροὺς ὑπίστησι plants three piles in the lake to support a house, Hdt.5.16;ὑ. κλῶνας X.Cyn.10.7
; , etc.: metaph., γνώμας ὑποστήσας σοφάς having laid them as a foundation, having begun with them, S.Aj. 1091;ὑ. δόλον E.
l.c.; v. infr. B.1.1.3 bring to a halt, hold up, ὑποστήσαντες (sc. τοὺς στρατιώτας)ἐν τῷ στενῷ οἱ στρατηγοί Id.An.4.1.14
(v.l. ὑποστάντες, v. infr. B. 111); ὑπέστησε τὴν ἑαυτοῦ ναῦν ἀντίπρῳρον τοῖς πολεμίοις stationed it, Plb. 1.50.6.4 give substance to, cause to subsist, 'hypostatize', Plot.6.7.40, al.; treat as subsisting,ὁ νοῦς κατὰ τὸ νοεῖν ὑφιστὰς τὸ ὄν Id.5.1.4
;ὑφίστησι μὲν τὸ ὅλον, ὑφίσταται δὲ τὰ μέρη Dam.Pr. 271
, cf. Procl. Inst.28.II [voice] Med. also in causal sense, mostly [tense] fut. and [tense] aor. 1, lay down, premise, ;ἀρχὰς ψευδεῖς ὑποστήσασθαι Plb.3.48.9
;ἐπειδὰν ὑποθέσεις εὐπεριλήπτους.. ὑποστήσωνται Id.7.7.6
.3 conceive, suppose, c. acc. et inf.,τῷ -στησαμένῳ τοὺς θεοὺς.. εἶναι Phld.D.1.17
; , cf. Heraclit.Incred.13; but the inf. is mostly omitted, , cf. 12, D.L.2.86:—[voice] Pass.,τοὺς θεούς, ἂν φρονοῦντες -σταθῶσιν Phld.D.1.7
.B [voice] Pass., with [tense] aor. 2 and [tense] pf. [voice] Act. (Hom. uses only [tense] aor. 2):— stand under as a support,ὑπεστᾶσι κολοσσοὶ.. τῇ αὐλῇ Hdt.2.153
; ;τὸ ὑφεστὸς τῷ βάρει Arist.IA 708b31
; v. supr. A. 1.1.2 sink, settle, τὸ ὑπιστάμενον the milk, opp. τὸ ἐπιστάμενον (the cream), Hdt.4.2; opp. τὸ ἐπιπολάζον, Arist.Cael. 311a17; of a sediment, deposit,ἐν οὔρῳ ψαμμώδεα ὑφίσταται Hp.Aph.4.79
, cf. Arist.Mete. 357b3; opp. ἐπιπλεῖν, Thphr. HP3.15.4; of the sun, set, Emp.48(cj.).II place oneself under an engagement, promise to do, folld. by [tense] fut. inf.,ὅσσ' Ἀχιλῆϊ.. ὑπέστημεν δώσειν Il.19.195
, cf. Hdt.9.94;θύσειν ὑπέστης παῖδα E.IA 360
(troch.), cf. Ar.V. 716(anap.), Pl.Lg. 751d; by [tense] aor.inf., (i B. C.); by [tense] pres. inf.,ὑπέστησαν ποιέειν ταῦτα Hdt.3.128
;ὑ. τὴν τάξιν ἔχειν X.Cyr.6.3.35
: the inf. is sts. omitted, ὡς.. ὑπέστην καὶ κατένευσα (sc. ἔσεσθαι) Il.4.267: abs., after promise given,Od.
3.99, cf. Il.21.457, Hdt.3.127, 9.34, Lys.19.19, X.An.4.1.26; ὤσπερ ὑπέστη as he promised, Th.4.39, 8.29: c. dat. pers., ὤς οἱ ὑπέστην as I promised him, Il.15.75: sts. with acc. of object (but an inf. may be supplied),πάντα τελευτήσεις ὅσ' ὑπέστης.. Πριάμῳ 13.375
;τρίποδας φέρον, οὕς οἱ ὑπέστη 19.243
, cf. 11.244; , cf. Od.10.483; ἦ ῥ' ἅλιον τὸν μῦθον ὑπέστημεν.., ἀπονέεσθαι vain was the promise we made.., that he would return, Il.5.715.3 c. acc. rei, submit to, consent to, ὁ τὸ ἐλάχιστον ὑπιστάμενος who offers to take the least, Hdt. 1.196; ὑ. τὸν πλοῦν undertake it unwillingly, Th.4.28;ὑ. τὸν κίνδυνον Id.2.61
, Lys.9.7, cf. Th.4.59, Isoc.3.28;ἀγῶνας Th.3.57
, OGI763.9 (Milet., ii B. C.); ; ; ;ἀπεχθείας Plu.Them.3
;πόλεμον Plb. 1.6.7
, Alciphr.3.45; πράγματα ib.61;τὴν πρᾶξιν Plu.Pel.8
;τὸν ἆθλον Luc.Rh.Pr.24
: also c. inf., consent, bring oneself to,οὔ τίς με.. ὑπέστη σαῶσαι Il.21.273
;πᾶν ἂν ὑποστὰς εἰπεῖν D.21.114
; ὑ. ἐξαπατᾶν τινα Id. 19.69: abs., submit patiently, Id.Prooem.5.1; ὑφίστασθαι συμβαίνει τὸν κερατοειδῆ the cornea yields (to pressure), Aët.7.36.b undertake an office,τὴν ἀρχήν X.An.6.1.19
,31;γυμνασιαρχίαν IG5(1).535.12
([place name] Sparta), cf. OGI494.6 (Milet., ii A. D.); ὑφέστη (sic)τὴν στρατηγίαν SIG876.6
(Smyrna, ii/iii A. D.), cf. Plu.Cam.37: alsoἐθελοντὴν ὑποστῆναι τριήραρχον Lys.29.7
;χορηγὸς ὑπέστην D.21.69
; ἐμὲ τοῦ λόγου διάδοχον.. ὑποστάντα PlPhlb.19a; poet.,ὑπέστης αἵματος δέκτωρ A.Eu. 204
: metaph., ψυχὴν Τέλητος ὑπέστης, i. e. you promised to be as brave as T., Hermipp.46 (anap.).c make an offer in a public auction, ἔδοξεν.. μοι μηθὲν ὑποστῆναι I decided to make no bid, commit myself to nothing, PCair.Zen.371.9 (iii B.C.), cf. PMich.Zen. 60.10 (iii B. C.); δώδεκα ἀρταβῶν ὑπέστη he undertook (to supply the produce) of 12 artabae, ib. 36.5 (iii B.C.), cf. PCair.Zen.199.4 (iii B.C.), PEleph.21.16 (iii B.C.); ὑφίστατο.. τάξεσθαι ἑκάστου πήχεως [x] PTheb. Bank 1.2 (ii B. C.); οὐ δυνόμενος ( = -άμενος)οὐκέτι ὑποστῆναι τὴν γεωργίαν Sammelb.7468.11
(iii A. D.).d ὑπέστη πολλὰς ἀπορίας laid himself open to many doubts, Plot.3.6.12.III lie concealed or in ambush, Hdt.8.91, E.Andr. 1114, v.l. in X.An.4.1.14; v. supr. A. 1.2,ὑφίημι 1.3
, ὑφεῖσα.IV resist, withstand, c. dat., A.Pers.87 (lyr.), X.An.3.2.11, HG7.5.12:ξυμφοραῖς ταῖς μεγίσταις ὑ. Th.2.61
, cf. E.HF 1349: c. acc., Id.Cyc. 200, Rh. 375 (lyr.), Th.1.144, Plb.9.35.1: abs., stand one's ground, face the enemy, E.Ph. 1470, Th.4.54, 8.68, Plb.4.80.5; opp. φεύγω, X.Cyr.4.2.31, Plu.Demetr.25; ὑποστᾰθείς, opp. φεύγων, E.Rh. 315; of clouds, opp. προωθεῖσθαι, Arist.Pr. 940b36.2 subsist, exist (cf.ὑπόστασις B.
III),κατ' ἰδίαν ὑφεστώς Arist.Fr. 188
;ὑφέστηκε τό τε ὁρᾶν ἡμᾶς καὶ ἀκούειν ὥσπερ τὸ ἀλγεῖν Epicur.Fr.36
;τὸ ὑφεστηκὸς τέλος Id.Sent.22
, cf. Diog.Oen.5, Arr.Epict.3.7.6;ἐκ τοῦ μηκέτ' ὄντος μηδ' ὑφεστῶτος Plu.2.829c
, cf. Luc.Par.27; τὸ παρῳχημένον τοῦ χρόνου καὶ τὸ μέλλον οὐχ ὑπάρχειν ἀλλ' ὑφεστηκέναι φησί (sc. Χρύσιππος) Stoic.2.165; the Stoic distinction betw. τὸ ὄν and τὸ ὑφεστός is pettifogging acc. to Gal.10.155 (= Stoic.2.115); business in hand,Plb.
6.14.5.b ὑφεστηκότος παρὰ τῷ ταμίᾳ κατ' ἰδίαν λόγου the treasurer having a special bank-account, IG12(9).236.64 (Eretria, ii B.C.);τὸ ἥμισσυ ἀναπεμπόντω ἐπὶ τὰν δαμοσίαν τράπεζαν ἐς τὸν ὑφεστᾱκότα τᾶς θεοῦ λόγον Arch.f.Religionswiss. 10.211
(Cos, ii B.C.); ὑποστησαμένους λόγον πόλεως τῶν.. χρημάτων ἐγγράφεσθαι τὸ διδόμενον they shall open a municipal account (entitled) 'the.. fund' and place this gift to its credit, SIG577.13 (Milet., iii/ii B.C.).V ἡ κοιλία ὑφίσταται the bowels are costive, lit., are obstructed or stopped, Plu.2.134e.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ὑφίστημι
-
6 ὑφ-ίστημι
ὑφ-ίστημι (s. ἵστημι), unterstellen, darunter-, danebenstellen, τινί τι, Her. 4, 132. 5, 16; ὑπέστασε χώραν κίονα Pind. Ol. 8, 26, vgl. 6, 1; entgegenstellen, ὑπέστησε τὴν ἑαυτοῠ ναῠν ἀντίπρωρον τοῖς πολεμίοις Pol. 1, 50, 6; herantreten lassen, ὑποστήσας τοὺς ταξιάρχους Xen. Hell. 4, 1,11. – Gew. im med. mit den intr. tempp. des act., sich darunterstellen, ὑποστὰς ἀνεῖλε Plut. Thes. 9. Dah. – a) sich unterziehen, auf sich nehmen, Etwas zu thun, unternehmen, versprechen; so öfters im aor. II. bei Hom.: ὡς τὸ πρῶτον ὑπέστην καὶ κατένευσα Il. 4, 267. 15, 75; πάντα τελευτήσεις, ὅσ' ὑπέστης Δαρδανίδῃ Πριάμῳ 13, 375; σὺ δέ μοι δὸς ξείνιον ὥςπερ ὑπέστης Od. 9, 365; auch ὑπόσχεσιν ὑποστῆναι; auch c. inf. fut., ὅσσ' Ἀχιλῆϊ ὑπέστημεν δώσειν Il. 19, 195; c. inf. aor. 21, 273; selten c. dat., εἰ μή τι πιστὸν τῷδ' ὑποστήσῃ στόλῳ Aesch. Suppl. 456; Her. 3, 127. 128. 9, 34; ξυμφοραῖς Thuc. 2, 61; ὑποστῆναι πόνον Eur. Suppl. 201; ἄσμενος ϑύσειν ὑπέστης παῖδα I. A. 360; ὑπέστητέ γ' αὐτεπάγγελτοι ϑανεῖν Herc. fur. 706; Plat. Legg. VI, 751 d; ἀρχήν, übernehmen, Xen. An. 6, 1,19; τὸν πόλεμον Pol. 1, 6,7; κινδύνους ὑποστάς Isocr. 3, 28. 5, 34; dah. ὑποστάς absol. = freiwillig, Lys. 19, 19. – b) unter Einem stehen, sich ihm unterordnen, unterwerfen, καί μοι ὑποστήτω Il. 9, 160; sich unter Etwas befinden, Her. 4, 2, sich darunter verbergen; sich in einen Hinterhalt legen, Her. 8, 91. – c) sich Einem widersetzen, Widerstand leisten, absolut, Lys. 2, 29; τινί, δόκιμος δ' οὔτις ὑποστὰς μεγάλῳ ῥεύματι φωτῶν Aesch. Pers. 87; vgl. Eur. Andr. 1115; ταῖς συμφοραῖς ὅςτις οὐχ ὑφίσταται, οὐδ' ἀνδρὸς ἂν δύναιϑ' ὑποστῆναι βέλος Herc. fur. 1349; ὑποστάντες, im Ggstz von φεύγοντες, Xen. Cyr. 4, 2,31; auch τινί τι, Einem worin widerstehen, ihm Etwas entgegensetzen, ὑπεστήσατο τὸν τρόπον τῇ τοῠ Πέρσου ἀλαζονείᾳ, sein Betragen der Prahlerei des Persers entgegenstellen, Ages. 9, 1; Widerstand leisten, τινά, Pol. 1, 17, 12; ἐπιδρομὴν ὑπέστησαν Plut. Timol. 28. – d) absol., sich setzen, niedersinken, zu Boden sinken, ἡ κοιλία ὑφίσταται, der Leib ist verstopft, Medic. – e) wie ὑπολαμβάνω, sich Etwas vorstellen, einbilden, Sp., annehmen, glauben, D. Sic. 1, 6. 12, wie auch das act. »vorsetzen« bedeutet γνώμας ὑποστήσας σοφάς Soph. Ai. 1070.
-
7 κόμπος
κόμπος (A), ὁ,A din, clash, esp. such as is caused by the collision of two hard bodies, as when a boar whets his tusks,ὑπαὶ δέ τε κ. ὀδόντων γίγνεται Il.11.417
, 12.149; stamping of dancers' feet,πολὺς δ' ὑπὸ κ. ὀρώρει Od.8.380
; ringing of metal, E.Rh. 383 (anap., pl.).II metaph., boast, vaunt,ὁ κ. οὐ κατ' ἄνθρωπον φρονεῖ A.Th. 425
, cf. 473, Ag. 613;οὐ πεπλασμένος ὁ κ., ἀλλὰ καὶ λίαν εἰρημένος Id.Pr. 1031
; (anap.); κ. πάρεστι, i.e. I am proud of the deed, Id.Aj.96: rare in Prose and Com.,ὅρα μὴ μάτην κ. ὁ λόγος εἰρημένος ᾖ Hdt.7.103
;οὐ λόγων.. κ. τάδε, μᾶλλον ἤ ἔργων.. ἀλήθεια Th.2.41
;ἀλαζονεία καὶ κ. τοῦ ψηφίσματος Aeschin.3.237
;κ. κενοὶ ψοφοῦσιν Alex.25.9
; of rhetorical bombast, Epicur.Sent.Vat.45.2 rarely in good sense, praise, Pi.I.1.43, 5(4).24.------------------------------------κομπός (B), ὁ, -
8 εἰρωνεία
εἰρωνεία, ἡ, Verstellung im Reden, wenn Einer sich stellt, als wisse er Etwas nicht, was er weiß, bekanntlich die gew. Waffe, mit der Sokrates die Sophisten bekämpfte; Plat. Rep. I, 337 a; Arist. Eth. 4, 8, 13, der es Rhet. 2, 7 der ἀλαζονεία entgegensetzt, wie B. A. p. 243 u. Plut. Fab. 11. Nach Theophr. char. 1 προςποίησις ἐπὶ χεῖρον πράξεων καὶ λόγων. Bei Dem. 4, 7 von dem, der sich seiner Pflicht unter mancherlei Vorwänden entzieht, vgl. prooem. 14. – Bei den Rhett. die Figur der Ironie.
-
9 εἰρωνεία
εἰρων-εία, ἡ,A dissimulation, i.e. ignorance purposely affected to provoke or confoun danantagonist, a mode of argument used by Socrates against the Sophists, Pl.R. 337a, cf. Arist.EN 1124b30, Cic.Acad. 2.5.15: generally, mock-modesty, opp. ἀλαζονεία, Arist.EN 1108a22; sarcasm, Hermog.Id.2.8, al.; understatement, Phld.Lib.p.130.II pretence, assumption, when a person at first appears willing, but then draws back, D.4.7; τὴν ἡμετέραν βραδυτῆτα καὶ εἰρωνείαν ib. 37.III generally, dissembling, Ph.1.345 (pl.), al.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > εἰρωνεία
-
10 βίος
βίος, ου, ὁ (s. βιόω; Hom.+; Hermas prefers ζωή) ‘life’ in its appearance and manifestations freq. distinguished from ζωή, the condition of being alive, cp. Plotin. 3, 7, 11, 4; Schmidt, Syn. 327–30. Although there is freq. overlapping in usage, βίος may be said to denote the manner in which one’s ζωή finds expression (cp. Plut., Mor. 114d τῆς ζωῆς βίος), and the latter term may be used to connote quality of existence as such (cp. IPriene 105, 10 the birth of Augustus marked the ‘beginning of life (βίος) and living (ζωή)’; s. also line 49; cp. Od. 15, 491; X. Mem. 3, 3, 11 and Cass. Dio 69, 19 ‘Here lies Similis, alive [βιόω] for a number of years, but really living [ζάω] for seven’.). Hence, as the semantic history shows, the loss of βίος need not terminate ζωή (q.v.).① life and activity associated w. it, life (Hdt. 6, 109, 3; cp. Aeschyl., Prom. 537 al.; pap, LXX) 2 Cl 1:6. χρόνος τοῦ βίου time of life 1 Pt 4:3 v.l. εἰσέρχεσθαι εἰς τὸν β. come to life Dg 1 of a new way of living. ἀποτάσσεσθαι τῷ βίῳ bid farewell to life (as the world knows it) IPhld 11:1; ὁ νῦν β. the present life (Ael. Aristid. 30, 20 K.=10 p. 121 D.) 2 Cl 20:2 and its ἡδοναί pleasures (cp. Jos., Ant. 4, 143) Lk 8:14; IRo 7:3. Contrasted w. it is life beyond the grave μέλλων β. (Diod S 8, 15, 1; Maximus Tyr. 41, 5f) 2 Cl 20:2 or ἄλλος β. (Sallust. 18 p. 34, 10 ἕτερος β., which involves punishment; Jos., C. Ap. 2, 218 β. ἀμείνων) IEph 9:2 (ὅλον cj.). αἱ τ. βίου πραγματεῖαι the affairs of everyday life 2 Ti 2:4. W. qualifying terms denoting personal conduct (Himerius, Or. 41 [=Or. 7], 1 ἥμερος β.; BGU 372 II, 2 ἀνδράσι πονηρὸν καὶ λῃστρικὸν βίον ποιουμένοις; Wsd 4:9; 5:4; 4 Macc 1:15; 7:7; 8:8 Ἑλληνικὸς β.) ἄνομος β. MPol 3. Opp. ἐνάρετος β. 1 Cl 62:1; β. παράσημον ἀσκεῖν lead a strange/outlandish life Dg 5:2. Pl. of the way of life of several pers. (Diod S 3, 34, 8; 3, 35, 1; Strabo 3, 3, 7; Jos., Vi. 256b) 5:10. Prob. 1 Ti 2:2 has a sim. thrust lead an orderly life (= one that does not disturb the peace) ἡσύχιον β. διάγειν (Ath. 37, 1; cp. PSI 541 ἵνα εὐσχημονῶν κ. ἀνέγκλητος … τὸν βίον ἔχω).② (Hes. et al.; Hdt., X.) resources needed to maintain life, means of subsistence (UPZ 14, 32 [158 B.C.]; Pr 31:14) Dg 5:4. Specif. property (Eur., Suppl. 861 in Diog. L. 7, 22; Diod S 12, 40, 3; Vett. Val. index; SIG 708, 33; 762, 40; PCairPreis 2, 13; PGM 13, 636f αὔξησόν μου τὸν βίον ἐν πολλοῖς ἀγαθοῖς; SSol 8:7; 2 Esdr 7:26; Jos., Ant. 1, 326) Mk 12:44; Lk 8:43; 15:12, 30; 21:4 (Julian, Anth. Pal. 6, 25, 5f: the insignificant gift of poor Cinyres to the nymphs was his ὅλος βίος); β. τοῦ κόσμου worldly goods 1J 3:17. ἀλαζονεία τοῦ β. 2:16.—B. 285; 769. Schmidt, Syn. IV 40–53. DELG. M-M. TW. Sv.
См. также в других словарях:
καυχήμων — καυχήμων, ον (Α) [καυχώμαι] αυτός που καυχιέται, ο γεμάτος κομπασμό και αλαζονεία … Dictionary of Greek
καυχησιά — και καυχησά και καυκησ(ι)ά, η (Μ καυχησιά και καυχησά και καυκησ[ι]ά) [καυχιέμαι] καύχηση, καυχησιολογία, κομπασμός, αλαζονεία … Dictionary of Greek
καύχημα — και καύκημα, το (ΑΜ καύχημα, Α δωρ. τ. καύχαμα) [καυχώμαι] 1. το αντικείμενο τής καύχησης, αυτό για το οποίο καυχιέται κάποιος, καμάρι (α. «ώ γνήσια τής Ελλάδος τέκνα... καύχημα νέον», Κάλβ. β. «καύχημα ὑμῶν ἐσμεν καθάπερ καὶ ὑμεῑς ἡμῶν», ΚΔ) 2.… … Dictionary of Greek
σαλακωνεία — και σαλακωνία, ἡ, Α [σαλάκων] ματαιοδοξία, αλαζονεία … Dictionary of Greek
υπερηνορέη — και ὑπερηνορίη, ἡ, Α η ιδιότητα τού ὑπερήνορος, αλαζονεία, αυθάδεια. [ΕΤΥΜΟΛ. < ὑπερήνωρ, ορος (πρβλ. ἡνορ έη: ἀνήρ)] … Dictionary of Greek
ύβρις — (I) εως, η / ὕβρις, ΝΜΑ, τ. γεν. και εος και επικ. και ιων. τ. ιος, Α 1. έκφραση, λόγος ή πράξη που προσβάλλει την αξιοπρέπεια ή την τιμή κάποιου 2. (ιδίως στην αρχ. ελλ. τραγωδία και σχετικά με τον τραγικό ήρωα) αλαζονική και αυθάδης συμπεριφορά … Dictionary of Greek
όγκος — Από στοιχειώδη άποψη, ο όρος χαρακτηρίζει την «έκταση ενός στερεού» ως προς μια μονάδα μέτρησης μ3, π.χ. το κυβικό μέτρο, το κυβικό εκατοστό κλπ. Για ορισμένα απλά στερεά υπάρχουν συγκεκριμένοι κανόνες, που μας επιτρέπουν τον υπολογισμό του όγκου … Dictionary of Greek
τύφω — Α 1. σηκώνω καπνό («ἐσβάντες ἐς τὰ πλοῑα τύφειν καπνόν», Ηρόδ.) 2. (αμτβ.) βγάζω καπνό, καπνίζω 3. (μτβ.) α) περιβάλλω με καπνό («τῡφε πολλῷ τῷ καπνῷ [τοὺς σφῆκας]», Αριστοφ.) β) γεμίζω κάτι με καπνό («τῷ καπνῷ τύφων ἅπασαν τὴν πόλιν καὶ… … Dictionary of Greek
Ελλάδα - Ιστορία (Νεότεροι χρόνοι) — Η ΕΛΛΗΝΙΚΗ ΙΣΤΟΡΙΑ ΤΩΝ ΝΕΟΤΕΡΩΝ ΧΡΟΝΩΝ (1828 ΕΩΣ ΣΗΜΕΡΑ) Τα γεγονότα που σημάδεψαν τη νεότερη ιστορία της Ελλάδας ήταν πολλά και ιδιαίτερα σημαντικά, συνέτειναν δε, μέσα από αιματηρές εσωτερικές διενέξεις (με αποκορύφωμα τον εθνικό διχασμό) και… … Dictionary of Greek
Ρωσία — H Pωσική Oμοσπονδία αποτελεί το μεγαλύτερο σε έκταση κράτος της γης. Tα σύνορά της ξεκινούν από την Eυρώπη, καλύπτουν όλη την Aσία και φτάνουν στην Άπω Aνατολή. Bόρεια και ανατολικά βρέχεται από τον Aρκτικό και τον Eιρηνικό Ωκεανό και στα δυτικά… … Dictionary of Greek
αέρας — Όρος με πολλές ερμηνείες και χρήσεις. Ο άνεμος που δεν είναι πολύ δυνατός. Τo κλίμα ενός τόπου και μεταφορικά το ψυχολογικό κλίμα. Η εξωτερική εμφάνιση, το ύφος, το παρουσιαστικό. Η τόλμη, η αλαζονεία, η αυθάδεια. Έκφραση της ψυχικής διάθεσης. Η… … Dictionary of Greek